HU / EN

Pataki János kiállítása március 4. 18.00

2019. február 27.

Pataki János kiállítása március 4. 18.00

Kispataki Pataki János festőművész kiállítása.Megnyitja: Szoboszlai Lilla művészettörténész

..megbújva és kibélelve az édes-negédes képzelt világomat, belerogyva a semmittevések ÖRÖK-nek látszó, illuziók-adta erőfeszítésekbe, az SZORZÁS-OSZTÁS-KIVONÁS őrületei után látszódok annak, ami lettem. Virtuóz játékot járatnak velem Csámpás démonjaim.

 

PATAKI JÁNOS


KIÁLLÍTÁSA ELÉ

 

 

 

P

ataki János művészete három nagy területen nyilvánul meg, ezek a festészet, az objektek és a kollázsok csoportjai. E három tárgycsoportot alkotó művek – különböző megjelenésük és technikájuk ellenére – egyazon világot írnak le, illetve hoznak létre. Pataki élete, de egész lénye, egy sajátos egységet képez életművével, sőt, tágabb környezetével is.


Pataki János egy olyan jelenség Miskolcon, aki megtestesíti a „művész lét” számtalan jellegzetességét, de úgy, hogy annak hitelességéhez kétség sem férhet. Ebből következően az ő megjelenése, kinézete, viselkedése nem szerepek sora, hanem egy választott és megélt élet megnyilvánulásai.

 

 

A

kik voltak valaha Pataki János által belakott élettérben, azok nagyjából mind egyformán érezték: a varázsló kertjében járnak. A lét belesimuló puhasága nyilvánul meg életében és művészetében. A rátekintés és az érintés által való átlényegítés az ő sajátos tehetsége, egyfajta varázslat, minden különösebb külsőség nélkül. Művei valahogy úgy képződnek, mintha valamely növények nőnének ki abból a hihetetlen gazdag táptalajból, amit ő fizikai és a lelki környezetként teremt számukra. Műtermében bármikor találhatunk sok-sok „csírát”, és már szárba szökkent, de még nyiladozó alkotást, kezdeményt, amelyek már megkezdték önálló életüket, de még változásban, fejlődésben vannak.

 

A hátköznapok és az elmúlt idők hordalékai ezek a tárgyak – vagy csak fragmentumok -, amelyek mint egy szűrőn akadnak fenn az ő hálóján, de nem csak szilárd tárgyakat, hanem elsuhanó pillanatokat, valaha volt, elszálló illatokat, egy-egy mozdulatot vagy tekintetet, saját és talált emlékeket is képes kihalászni az örökös áramlásból. Az így felgyülemlő fizikai és lelki matéria képes aztán összeállni sajátos és különböző formahalmazokká, melyek az ő művészi teremtőereje révén nyerik el végső formájukat.

 

 

J

ános objektjei és kollázsai, de valahol festményei is, örökösen a rész és egész problémáját hordozzák, vagy rejtik magukban. Művészetében a mágikus művészetnek különös jelentősége van. Ahogy ő a különböző idő és kultur síkokból beemeli a tárgyakat egy-egy újonnan megszülető tárgy együttesbe, egyfajta megidézéssel, átlényegítéssel él. Bizonyos szempontból igazi varázslat történik ilyenkor, a művészet ereje által, amikor is az értéktelen fragmentum egy új összefüggésben új életet kap, léte új értelmet nyer.

 

A dolog önazonossága válik itt kérdésessé, merthogy ebben az új helyzetben, egy műalkotás részeként már nem azonos többé önmagával, egy új minőség hordozója lesz. Mindezt oly módon teszi, hogy részben megőrzi előző léte bizonyos jellegzetességeit, hiszen felismerhető származása, így megigéződik egy másik, korábbi világ is általa. Civilizációnk folyamatosan termeli a vizuális megjelenítésre alkalmas tárgyakat, és mivel ezek a tárgyak valamelyest önálló karakterrel is bírnak, képessé válnak az emlékezés megindítására, ők maguk is emlékőrzők lesznek. Az a sajátos és önálló világ, amely Pataki János műveiből áll össze, már régóta meghatározó eleme régiónk művészetének, és ha nehéz lenne életművét valamely kategóriába sorolni, az csak a mással összetéveszthetetlen, egyéni hangjának az érdeme.

 

 

 

Kishonthy Zsolt